Már a babiloniak is éltek a fogyasztási hitel lehetőségével. Ők a mai bankok őseihez, a pénzkölcsönzőkhöz jártak, akik hasonló kérdéseket tettek fel, mint amik számunkra is ismeretesek a mai banki megbeszélésekből, például: - Van Önnek biztosítéka? A babiloni a manapság szokványos fedezeteken kívül még egy dolgot felajánlhatott - önmagát. Így aztán virágozhatott a pénzkölcsönzés, hiszen mindenki hitelképes volt, saját magát mindenki eladhatta. Ha egy babiloni a kölcsönt nem tudta visszafizetni, eladták rabszolgának. Mint ahogy ma elárvereznek egy házat, úgy került egy-egy ember is kalapács alá. Tízből kilenc rabszolga végül is a hírhedt falnál végezte.

Ókori történészek, így például a görög történetíró, Herodotosz leírásai alapján tudjuk, hogy a babiloni városfal az ókori világ hét csodája közé tartozott. A Nabupolasszar uralkodása alatt kibővített fal 50 méter magas, 18 kilométer hosszú, és olyan széles volt, hogy hat egymás mellett menetelő ló elférhetett rajta.

A falat rabszolgák építették. A munka iszonyatosan nehéz volt. Az izzó napon a rabszolgák szünet nélkül hordták a követ. A legtöbbjük három éven belül meghalt. Ha a fáradtságtól összeestek, az őrök ostorral verték őket, és ha már nem bírtak felállni, egyszerűen lelökték őket az útról, hogy a sziklákon lezuhanva szörnyethaljanak. Éjjel aztán összeszedték a holttesteket.

Ez a látvány a babiloniak számára mindennapos volt. A robotoló rabszolgák jelenléte minden babiloni lakos számára kézzelfogható valóságként létezett. Érdekes, hogy a falnál dolgozó rabszolgák kétharmada nem az ellenséges hadifoglyokból került ki, hanem az önmagukat elárverező, szabadságukat kockára tevő babiloniakból.

Feltehetnénk a kérdést: hogyan lehetett valaki ennyire ostoba, hogy ilyen kockázatot vállal? Hogyan adhatta önmagát zálogba, ha tudta, hogy milyen következményekkel járhat ez az elhatározás?

A válasz egyszerű: az emberi agy MOST akar örömet, és MOST nem akar fájdalmat. A jelen tudata jóval erősebb és intenzívebb, mint a szabadságról való lemondás és a rabszolgasors lehetséges jövőképe. Mindebből az következik, hogy az analizáló értelem nem visz minket messzire. Ez a kijelentés: - Pontosan fel tudom mérni, hogy ha adósságot csinálok, nyomorba dönthetem magam -, se régen, se ma nem tette meg a hatását. Nem beszélve arról, hogy velünk nem történhetnek olyan szörnyűségek, mint a babiloniakkal - mi csak a rabszolgasorshoz HASONLÓ helyzetbe kerülhetünk.

Forrás: Bodo Schafer

Valaki már összeszámolhatná, hogy egy este hány hitelajánlattal szembesülünk, míg türelmesen várjuk, hogy kedvenc sorozatunk folytatódjon, és végre vége legyen a reklámnak.

Rengeteg csábítás, a plazmatévétől az új autóig, 10 év részletre. Mind-mind arról szól, hogy most élj, most élvezd az életet, nem baj, ha még meg sem kerested azt a pénzt, amit felélsz. 

Apró Forintok felkelnek reggel fél ötkor és elmennek dogozni. Dolgoznak estig. Majd hazatérnek. Más Apró Forintok akkor indulnak dolgozni. Az éjszakás műszak. Ők reggel érkeznek.

Az év 365 napján dolgoznak. Érted, helyetted.

Régebben ezt Te csináltad. Ma már ők. A Te növekvő sereged. Felszabadítanak a munka kényszere alól. Még nincsenek sokan, de egyre nő a létszámuk. S Te azóta mosolyogva élsz és dolgozol, mert tudog, hogy mögötted állnak. Nagy baj már nem lehet.

Szeretnéd tudni, hogyan kell ezt felépíteni...?